Akármilyen diétát is folytatunk a fogyás érdekében, elkerülhetetlenek a holtpontok, amikor akár egy-két hétig sem csökken a testsúlyunk az addigi jó eredmények ellenére. Ez normális folyamat, de sokan kudarcnak élik meg, és mérgükben vagy türelmetlenségükben abbahagyják a diétát az első ilyen ponton.


…pedig nem szabad elkeserednünk ilyenkor! Persze, hogy nincs annyi sikerélmény ezekben a hetekben, mint az első pár napban, amikor szinte naponta szaladtak le rólunk a kilók! De számoljuk átlagot a fogyókúra kezdetétől a holtpontos napokig, és mindjárt nem lesz olyan rossz az eredmény. Ráadásul az olyan fogyókúrák, amelyek testmozgással vannak egybekötve (tehát az igazán hatásos diéták) izomgyarapodással is járnak. A leadott zsír „helyére” izom kerül, ami sokkal nehezebb súlyú, de kisebb térfogatú. (Nagyobb a sűrűsége.)

Ne legyünk türelmetlenek: a holtpontok is a fogyókúra részei, a kilók leadása nem egyenletes ütemben folyik. Ez normális dolog, nem a fogyókúrával vagy velünk van a baj. Ne legyünk türelmetlenek, folytassuk az új étrendet és a mozgásprogramunkat tovább, az eredeti tervek szerint. A fogyókúra hosszától és intenzitásától függően több ilyen holtpont is következhet: ha számítunk ezekre, és nem váratlanul ér, hogy hetekig nem mozdul lefelé a mérleg nyelve (avagy digitális kijelzője) akkor könnyebben túltesszük magunkat rajta. Ne feledjük azonban, hogy ezeken egy normális, és helyesen kivitelezett fogyókúra során egy-két hét alatt túl kell esnünk. Ha több időre akadtunk meg, akkor talán nem végzünk valamit helyesen. Például mégsem kellene meginni azt a fél liter hideg, cukros üdítőt naponta… vagy mégsem szabadna elnyalnunk két gömb fagyit délutánonként, akármilyen hőség van.